|
Flor: Végre elment az a pasas, a körkardigán grófja.
Flor: Boldognak kéne lennie, hiszen ezt akarta. Vissza akart menni krokett-raguba.
Max: Esetleg maradnék amíg kineveznek a gyerekek gyámjának.
Flor: Ezt komolyan mondja?
Max: Ha szeretnéd?
Flor: Jaj, köszönöm don Frigó!
Flor: Nemérdekelnek a maga hagyományai.
Kricoragan királya: Ne nézzen rám!
Flor: Istenem, most meg mi a baja? Talán zavarja ahogy kinéz?
Max: Maximo Augusto Calderon de le Hoya.
Domenecs: Nagyon örvendek, senor kicsi Augusto gróf...
Flor: Udvariatlan volt ahogy eltávolította őket a házból.
Max: Na jó, fogd be a szádat.
Malala: Ezt jól mondta Maximo gróf.
Max: És maga is. Miért néz ki ilyen siralmasan?
Delfi: Mert ezek az elkényesztetett kölykök bezártak minket.
Max: Mi?
Tomi: Minket zárattatok be elöször.
Max: Igen, ez igaz.
Delfi: De, de ,de...
Flor: Különös, senor Minimum sohasem tudja, hogy miért mindig az én nyomomban jár.
Max: Tényleg nemtudom, volt egy előérzetem, hogy történni fog veled valami rossz.
Flor: Előérzet, persze...
Max: Igen, igen, igen, igen ezért követtelek azán elveszítettelek, aztán pedig láttam, hogy ez a hajó elindul és éreztem, hogy itt vagy. Tényleg nemtudom mi van velem mostanában, nem ismerek magamra.
Flor: Tudom mitörtént magával. A tündérkéim, az én kis tündérkéim megtámadták, követték és vezették, ezek a tündérkéim.
Max: Jaj, hagyd már.
Max: Én ismerem ezt a helyet.
Flor: Én is ismerem, még a Frigóval voltam itt. És maga honnan ismeri? Boztos az egyik cicájával volt itt és nem akarja elmondani.
Max: Nem jöttem ide senkivel, de ismerem a helyet, nemérted, én sem tudom hogy.
Flor: Nem, nemértem, tényleg nem.
Max: Igen különös, különös de ez van.
Max: Tudod mire gondoltam? A véletlenre. Te meg én itt vagyunk egyedül ezen az elhagyatott szigeten és ...
Flor: Ne nagyon reménykedjen, mert ez a sziget nem elhagyatott, van itt egy 28 ezer csillagos hotel ahová most be is megyünk.
Flor. Épít egy kunyhót? Nagyszerü, az építész csinál egy kunyhót.
Max:Igen, építek egy kunyhót.
Flor: Szeretnék egy teniszpályát, egy úszómedencét ... azután mit épít, egy repülőteret, hogy elmehessünk innen?
Max: Rendben, de utánna szerzek élelmet, hogy főzhess.
Flor: Ó igazán?
Max: Igen.
Flor: Én?
Max: Persze.
Flor: Egy elhagyatott szigeten vagyunk, mi ez a soviniszta kitörés, miért nem főz maga?
Max: Mert te vagy az a nő aki megfőzi amit a férfi hoz, világos Florszita?
Max: Rendben, te hozz gyümölcsöt én pedig hozok halat.
Flor: Hahahaha...
Max: Mit nevetsz?
Flor: Horgászni fog, de mivel, azokkal az ügyetlen kezeivel?
Max:A kezemmel.
Flor:Hogyan fog horgászni?
Max: Igen a kezemmel.
Flor: Tudja mit fog elkapni, a megfázást,azt.
Max: Rendbenvan, fogadjunk. Ha nyersz adok neked egy házat.
Flor: Egy házat?
Max: Igen, egy házat ahol a gyerekekkel élhetsz messze a gyűlölt Delfinától.
Flor: Jó, áll a fogadás.
Max: Egy pillanat, ha én nyerek akkor ...
Flor: De nemfog nyerni, csak hazudott, semmit nemtud csinálni a két kezével.
Max: Ha én nyerek adsz ...
Flor: Nemtudok adni magának egy házat mert még nemkaptam meg az örökséget és nincs pénzem.
Max: Adsz nekem egy csókot.
Flor: Istenem!
Max: Mi bajod van?Tudod mit kell tennem, kikapcsolni egy kicsit, lejebb vinni az adrenalin szintedet.
Flor: Mit akar ezzel mondani, hogy egy őrült hisztérika vagyok akinek szómenése van?
Max: á...
Flor: Jólvan, csendben maradok...
Max: Adj esélyt a szerelemnek.
Flor: Egyértelmü, hogy még senkit nemszeretett, de én igen és elveszítettem és nagyon szomorú és magányos vagyok nélküle.
Max: Sajnálom, hogy ezt mondod, de én is szerettem valakit, nagyon szerettem.
Flor: Tényleg?
Max: És minden rosszrafordúlt. De az élet megy tovább.
Flor: Igen, azt nem értem magának, hogy megy tovább. Miért csinálja ezt, miért húzza a strigulákat a lányok után a számokkal rekordokat döntögetve? Magának a nők trófeák amiket kirakhat a falra, ugye?
Max: Te nem, te más vagy, talán azért szeretlek ennyire és azt remélem te is ugyanígy érzel.
Flor: Maga csak ne reménykedjen, mert én nemszeretek senkit, már nemérzek ilyet.
Max: Ne légy makacs Florencia, adj magadnak mégegy esélyt.
Flor: Nemmegy, nem akarok mégegy esélyt, mégkevésbé egy magafajtával.
Max: Jólvan, tehát szerinted egyáltalán nincs esélyem változni?
Flor: A disznók nem ugatnak, a grófok nemváltoznak.
Max: Ha szóhoz jutsz és elkezdesz beszélni sosem érsz a végére, igaz?
Flor: Azt akarja mondani, hogy beszédes vagyok???
Lorenzo: Nyugalom, szeretet és béke van, hagyd a grófot is beszélni.
Evaristo: Uram, elnézést, de önnek jobb lenne senorita Delfina, szerintem a tábornok kedveli Flort.
Max: Megkérdezhetem mitcsinálsz ebben a kötényben? Kinemállhatom a fodrokat.
Flor: Képtelenség, hogy tetszene ez a gróf, semmit nem érzek iránta, az se tetszik mit mond és az sem ahogy mondja, semmit nemszeretek benne..... jó, azt tetszik amikor rámnéz a gyönyörű szemével, majd elalélok tőle.
Max: Az ellentmondások művésze vagy Flor, mondasz valamit aztán mégis az ellenkezőjét cselekszed
Flor: Nem én hanem a ... Max: Nem hát persze, az új cipőd magától mozog. Jobb ha bevallod Floricienta meg vagy őrülve értem.
Flor: Vigyázzon, el ne szálljon magától meg az ilyen mácsó szövegeitől, komolyan.
Max: Elnézést elnézést, te ugrottál a nyakamba nem fordítva, tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok ...
Flor: Szálljon már le a magas lóról, ilyet csak a lökött vén szivarok szoktak mondogatni a fiatal lányoknak.
Flor: Elegem van a protonok és neutronok játékából, nincs szükségem a töltésére.
Max: Eddig mindig így végződik, minden alkalommal rajtam landolsz. Mitörtént, mibajod, Flor, mi..?
Flor: Mondja már meg mit akar tőlem, miért játszik velem?
Flor: Elég volt grófocska, miért kell mindent tönkretennije, mit akar tőlem?
Max: Semmit, semmit nem akarok, Flor én semmit...
Flor: Akkor miért jár mindig a nyomomban?
Max: Te vagy az aki mindig a nyomomban jársz ...
Flor: Hogy én? Maga féltékeny Lolora. Csak annyit mondok, hogy hadja abba a játszadozást velem.
Max: Én nem játszom, mindössze azt akarom, hogy ...
Flor: Hogy? Max:... tudod, hogy milyen gyönyörű vagy?
Flor: Micsoda hízelgő grófocska, hisz barátnője van nekem meg barátom, persze neki ez sem számít ugye? Eresszen el, el akarok menni.
Max: Várj csak, még nem végeztünk ... "
Max: Tetszik a dekoráció?
Flor: Persze, hogy tetszik don minimo. Azt hiszi, hogy érzéketlen vagyok? Csak az zavar, hogy úgy flörtőlget velem mint valami bájgúnár, mert maga olyan ... olyan mint édesség a tömés helyén, vagy mint vihar a nyugodt tengeren vagy ...
Max: Ne utasíts vissza, mert az nem helyes, az egész lényedből sugárzik az őszinteség. Mond meg őszintén, tetszett az elöbbi? Vagy jobb lett volna ha Lorenzo teszi?
Flor: Neki semmit se kell tennie, mert így is roppant boldogok vagyunk együtt.
Max: Mond csak.
Flor: Mit mondjak?
Max: Te tényleg boldog vagy vele, mert nekem nem úgy tűnik.
Flor: Hát...na de mit képzel......."
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
